-
1 οὔριος
οὔριος, auch 2 Endgn, 1) mit günstigem Winde, guten Wind habend; οὐρίῳ πλάτῃ, Soph. Phil. 355; γένοιτο δὲ πλοῦς οὔριός τε κεὐσταλής, 769 (wie Eur. I. A. 1596, πομπή 352); δρόμος, Ai. 873; übertr., ταύτην νόμιζε τὴν πόλιν χρόνῳ ποτὲ ἐξ οὐρίων δραμοῦσαν εἰς βυϑὸν πεσεῖν, 1062, wobei man ἀνέμων ergänzt, von günstigen Winden getrieben, vgl. Lob. zur Stelle; gut von Statten gehend, glücklich, πρᾶξιν οὐρίαν ϑέλων, Aesch. Ch. 801; οὔριος δρόμος ἐκ κακῶν, Eur. Herc. Fur. 95, der auch οὔριον πνεῦμα u. οὐρίας πνοάς vrbdt, Hel. 1679 Hec. 900, öfter; νεὼς οὔριον πτερόν, Hel. 146; εἶτ' ἀφήσω κατὰ κῦμ' ἐμαυτὸν οὔριον, ich lasse mich mit günstigem Winde treiben, Ar. Equ. 431; auch ἐξ ἀνϑράκων φέψαλος ἀνήλατ' ἐρεϑιζόμενος οὐρίᾳ ῥιπίδι, Ach. 641; u. adverbial, ἔτι γὰρ νῦν οὔρια ϑεῖτε, Lys. 550, laufet mit günstigem Winde; u. einzeln in Prosa, ἄνεμος Thuc. 7, 53, ἦν δὲ τὸ πνεῦμα οὔριον Xen. Hell. 1, 6, 37; οὔριος ἄνεμος Pol., 44, 3. – Auch Zeus, der günstigen Fahrwind sendet, heißt οὔριος, Aesch. Suppl. 589; Alciphr. 2, 4. – Ἡ οὐρία, der günstige Wind, wie οὖρος, Plat. Prot. 338 a; so ἐξ οὐρίας πλεῖν, Pol. 1, 47, 2. – 2) οὔριον ὠόν, = οὔρινον, w. m. s.
-
2 εὐσταλής
A well-equipped, ; of troops, light-armed,εὐσταλεῖς τῇ ὁπλίσει Th.3.22
; ἱππεὺς - έστατος X.Eq.7.8, etc.;ὁπλισμὸς -έστερος D.H.7.59
; τὸ εὐσταλὲς πρὸς πόλεμον, = εὐστάλεια, Hdn.3.8.5.2 convenient, neat, Hp.Fract. 37 ([comp] Comp.), prob. in Id.Mochl.1; convenient to handle, manageable,σωμάτιον Id.Superf.7
([comp] Comp.); πλοῦς οὔριός τε κεὐσταλής a fair and easy voyage, S.Ph. 780.3 compact,εὐ. τὸν ὄγκον Plu.Mar.34
;σώματα Id.2.353a
; εὐ. δίαιτα light diet, Philum. ap. Orib.45.29.8.4 correct in habit and manners, well-behaved,κόσμιος καὶ εὐ. ἀνήρ Pl.Men. 90a
, cf. Diod.Com.2.17; orderly,ἱερουργίαι Plu.Sol.12
; in dress, neat, trim, Luc.Tim.54.II Adv. - λῶς, [dialect] Ion. - λέως, of dress, well girt up, Hp.Off.3, Opp.C.1.97; of light-armed troops,κούφως καὶ εὐ. ἐκτρέχειν Hdn.4.15.1
.2 of bandaging, compactly, Hp.Off.9 ([comp] Sup.), Mochl.1 codd.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐσταλής
См. также в других словарях:
ούριος — (I) και ούργιος, α, ο (ΑΜ οὔριος, ία, ον, Α θηλ. και ος) [ούρος (II)] 1. (ιδίως για άνεμο) αυτός που πνέει κατά τον διαμήκη άξονα τού πλοίου με κατεύθυνση από την πρύμνη προς την πλώρη, ευνοϊκός 2. αυτός που έχει καλό, ευνοϊκό άνεμο («γένοιτο δὲ… … Dictionary of Greek